Ma reggel különös módon arra ébredtem, hogy cseng a telefonom. Pedig soha nem szoktam az ébresztőre kelni. Hmm. Különös... Hány óra lehet? Minden esetre túl korán van még a felkeléshez... És újra megszólalt a Metallica-szám... Mi lehet ezzel a telefonnal? Vagyis... Várjunk csak... Ez a csengőhangom is... Rejtett szám... Szórakozzál mással, hülyegyerek! Mikor már negyedjére, vagy ötödjére hívtak rejtett számról, feltehetőleg ugyanaz a valaki, végül úgy döntöttem, hogy felveszem a telefont.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Lolácska! - szólt bele egy elváltoztatott férfihang a telefonba.
- Helló. Ki vagy? - soha, senki nem hív Lolácskának. Utálom, ha így szólítanak.
- Ó, az rejtély.
- És mit akarsz?
- Gyere el ma este pontban 6.35-re a Solo bárba. A pulthoz ülj le és igyál egy Jäger-t. Kérj hozzá jeget is. Innen fogom tudni, hogy te vagy az.
- Na és te? Téged honnan ismerlek majd fel? - különben ha ismerne, nem kérte volna, hogy Jäger-t rendeljek, mert tudná, hogy azt nem szeretem...
- Meg fogod tudni, hogy ki vagyok, ha eljön az ideje. Addig nem mutatkozom előtted, de keresni foglak telefonon.
Szuper. Egy ismeretlen, aki tudja, hogy ki vagyok, én viszont még nem tudom, hogy ő ki... MÉG nem...
Ha már úgysincs semmi különösebb dolgom, akár le is ülhetnék gitározni... Rég vettem a kezembe az én drágaságomat. Mondjuk nem sok időm van, mert indulnom kell a parkba, mert Szesz már vár, de addig egy All of me és egy Egyszerű dal simán belefér... Elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy még nem felejtettem el az akkordokat és a dalok meglepően szépen csengtek... Márkra gondoltam. Mi lehet vele? Keressem meg én Facebook-on, vagy várjam meg, amíg ő keres majd meg? Szeretném megismerni... Khm, mi tagadás, elég jól néz ki... Meg aztán kedvesnek is tűnik... De mi van, ha ő nem akar megismerni?
"...Egy szomorú dallam hangjai halkan/ Kísértenek éjszakákon át./ Velem vannak és együtt/ Dúdolgatjuk a halál dalát..."... Imádom ezt a számot. Tankcsapda, the best!!
Gyorsan elpakoltam a gitáromat, felvettem egy rövid farmert, meg egy fekete Tankcsapdás pólót, előkerestem a fekete Converse-em, meg a napszemcsim és kiléptem a gyönyörű júliusi napfénybe. A park felé menet zenét hallgattam és hagytam, hogy magával ragadjon a nyár-feelingem. Néhányan furcsállják, hogy engem, vagyis inkább a hangulatomat ennyire befolyásolja az idő, vagy az, hogy milyen évszak van éppen... Na de ki ne szeretné a nyarat?
- Hali! - pattant le Szesz a gördeszkájáról. Igen, ő az az igazán belevaló csaj, imádja a deszkázást és persze, amíg csak teheti, kinn ül a városi park gördeszkapályáján.
- Szia! - köszöntem vissza - Jaj, kell meséljek valamit - vágtam bele.
- Mondd! - igen, ő nem szereti a kertelést.
- Egy rejtett szám hívogatott egész reggel, aztán azt mondta, hogy legyek a Solo bárban este 6.35-kor...
- Jól érzed te magad?! Felvetted a telódat egy rejtett számnak és megbeszéltél vele egy találkozót?! Jól tetted, én is így csináltam volna. - mondta, mire felnevettem. Tudtam, hogy hülyeséget csináltam, de nem érdekelt. Pont úgy, ahogy Szesz is beletörődött már a hülyeségeimbe.
- Heyy, Lola! Jégkása?
- Jöheet!!
És elindultunk jégkását venni. De ekkor megcsörrent a telefon a zsebemben...
Sziasztok! Remélem tetszett a rész. :) Igyekszem az újabbal, de addig is komizzatok és/vagy iratkozzatok fel. ;)
Xx, Kincső. :*
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Lolácska! - szólt bele egy elváltoztatott férfihang a telefonba.
- Helló. Ki vagy? - soha, senki nem hív Lolácskának. Utálom, ha így szólítanak.
- Ó, az rejtély.
- És mit akarsz?
- Gyere el ma este pontban 6.35-re a Solo bárba. A pulthoz ülj le és igyál egy Jäger-t. Kérj hozzá jeget is. Innen fogom tudni, hogy te vagy az.
- Na és te? Téged honnan ismerlek majd fel? - különben ha ismerne, nem kérte volna, hogy Jäger-t rendeljek, mert tudná, hogy azt nem szeretem...
- Meg fogod tudni, hogy ki vagyok, ha eljön az ideje. Addig nem mutatkozom előtted, de keresni foglak telefonon.
Szuper. Egy ismeretlen, aki tudja, hogy ki vagyok, én viszont még nem tudom, hogy ő ki... MÉG nem...
Ha már úgysincs semmi különösebb dolgom, akár le is ülhetnék gitározni... Rég vettem a kezembe az én drágaságomat. Mondjuk nem sok időm van, mert indulnom kell a parkba, mert Szesz már vár, de addig egy All of me és egy Egyszerű dal simán belefér... Elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy még nem felejtettem el az akkordokat és a dalok meglepően szépen csengtek... Márkra gondoltam. Mi lehet vele? Keressem meg én Facebook-on, vagy várjam meg, amíg ő keres majd meg? Szeretném megismerni... Khm, mi tagadás, elég jól néz ki... Meg aztán kedvesnek is tűnik... De mi van, ha ő nem akar megismerni?
"...Egy szomorú dallam hangjai halkan/ Kísértenek éjszakákon át./ Velem vannak és együtt/ Dúdolgatjuk a halál dalát..."... Imádom ezt a számot. Tankcsapda, the best!!
Gyorsan elpakoltam a gitáromat, felvettem egy rövid farmert, meg egy fekete Tankcsapdás pólót, előkerestem a fekete Converse-em, meg a napszemcsim és kiléptem a gyönyörű júliusi napfénybe. A park felé menet zenét hallgattam és hagytam, hogy magával ragadjon a nyár-feelingem. Néhányan furcsállják, hogy engem, vagyis inkább a hangulatomat ennyire befolyásolja az idő, vagy az, hogy milyen évszak van éppen... Na de ki ne szeretné a nyarat?
- Hali! - pattant le Szesz a gördeszkájáról. Igen, ő az az igazán belevaló csaj, imádja a deszkázást és persze, amíg csak teheti, kinn ül a városi park gördeszkapályáján.
- Szia! - köszöntem vissza - Jaj, kell meséljek valamit - vágtam bele.
- Mondd! - igen, ő nem szereti a kertelést.
- Egy rejtett szám hívogatott egész reggel, aztán azt mondta, hogy legyek a Solo bárban este 6.35-kor...
- Jól érzed te magad?! Felvetted a telódat egy rejtett számnak és megbeszéltél vele egy találkozót?! Jól tetted, én is így csináltam volna. - mondta, mire felnevettem. Tudtam, hogy hülyeséget csináltam, de nem érdekelt. Pont úgy, ahogy Szesz is beletörődött már a hülyeségeimbe.
- Heyy, Lola! Jégkása?
- Jöheet!!
És elindultunk jégkását venni. De ekkor megcsörrent a telefon a zsebemben...
Sziasztok! Remélem tetszett a rész. :) Igyekszem az újabbal, de addig is komizzatok és/vagy iratkozzatok fel. ;)
Xx, Kincső. :*
