Sziasztok! Megérkezett a prológus, mint azt láthatjátok. Szeretnék jó olvasást kívánni hozzá, várom a véleményeiteket (akár dicséret, akár építő kritika), és ha tetszik a történet, vagy látsz benne fantáziát, iratkozz fel! Nem is húzom tovább az időt, kezdődhet a történet! :)
Őszintén szólva kissé rettegtem ettől a naptól, bár nem volt rá különösebb okom. Na jó, talán mégis akadt... Olyan lehetőség áll ma elém, amit nagyon nagy kár lenne elszalasztani... Egyszóval ma lesz a felvételi napja. Régóta álmodozom arról, hogy egy napon esetleg híres táncos válhat belőlem és ma ez az álmom valóra válhat. A Dance! az ország legjobb tánc szakos fősulija. Évente több száz tanuló jelentkezik a válogatásra, amit John Drum, egy híres brit táncos jelenlétében rendeznek meg, mondanom sem kell, hogy ő a zsűri elnöke. A zsűri további tagjai pedig ugyancsak híres táncosok az ország különböző pontjairól.
Őszintén szólva kissé rettegtem ettől a naptól, bár nem volt rá különösebb okom. Na jó, talán mégis akadt... Olyan lehetőség áll ma elém, amit nagyon nagy kár lenne elszalasztani... Egyszóval ma lesz a felvételi napja. Régóta álmodozom arról, hogy egy napon esetleg híres táncos válhat belőlem és ma ez az álmom valóra válhat. A Dance! az ország legjobb tánc szakos fősulija. Évente több száz tanuló jelentkezik a válogatásra, amit John Drum, egy híres brit táncos jelenlétében rendeznek meg, mondanom sem kell, hogy ő a zsűri elnöke. A zsűri további tagjai pedig ugyancsak híres táncosok az ország különböző pontjairól.
Már lassan tíz éve, hogy táncolok, azaz csak kilenc, mivel öt éves koromban írattak be a szüleim egy délutáni tánckörre. Azóta,mondhatni, szenvedélyem a tánc. Most már talán érthető, miért is izgulok ennyire.
***
Megszólalt a zene és az egész világ szűnni látszott körülöttem. A rumba egyébként is a kedvenceim közé tartozik, úgyhogy szívvel-lélekkel tettem meg az első lépéseket.
"I'm better / So much better now / I see the light, touch the light, / We're together now. / I'm better
So much better now, / Look to the skies, give me life / We're together now" - énekeltem magamban a dal szövegét és éreztem, ahogyan minden porcikámat átjárja a zene és a tánc különös, harmonikus kombinációja. És minden egyes mozdulatát éreztem a koreográfiának. A végére érve eltűnt a különös harmónia és magam maradtam a színpadon.
- Köszönöm. - suttogtam a zsűri felé, miután meghajoltam és aztán lesétáltam a színpadról.
***
- A következő tánc pedig a cha-cha lesz, de egy kis meglepetést is csempésztünk az idei válogatóba, úgyhogy kettesével foglak benneteket a színpadra szólítani és akivel párba kerültél, az lesz a párod a cha-cha táncolásakor. - konferálta fel a következő táncot a bemondó. Ajjaj. Elég baj az... És ha egy botlábúval kerülök párba? (már bocsi)...
Sorban hangzottak el a jelentkezők nevei, míg végül a saját nevemre lettem figyelmes. Csakhogy nem hallottam a párom nevét... Felsétáltam a színpadra, ahol csak egyetlen fiú állt pár nélkül... Awwhh!!! Ennyit tudok mondani. A srác féloldalas Colgate-mosolyra húzta a száját. Te jó ég!!
- Szia. - suttogtam elképedve. - Lola.
- Helló. Márk. - á, szóval így hívják...
Miután mindenki "megkapta" a párját, lemehettünk a színpadról és kaptunk tíz percet felkészülni a műsorunkra. Márkkal egy egyszerű, mégis mutatós koreográfiát beszéltünk meg egy kis improvizációval megspékelve. Közben beszélgettünk erről-arról és nagyon jól elvoltunk.
***
- Breier Márk és Scheer Lola következik! - mondta a bemondónő és Márk bátorítón rámmosolygott.
- Mi jövünk. - súgta félhangosan.
- Igen. És megcsináljuk! - mondtam és felléptünk a színpad lépcsőjére.
"Let 's get loud..."-szólalt meg a zene és táncolni kezdtünk. Eszméletlen jól táncol, szinte repültem, amikor megforgatott.
- Most még egy New York, és egy Coucharacha és aztán jön a vége. - mondta alig hallhatóan.
Csodálatos befejezés volt. A végső pozícióban maradtunk még pár pillanatig, majd meghajoltunk.
"I'm better / So much better now / I see the light, touch the light, / We're together now. / I'm better
So much better now, / Look to the skies, give me life / We're together now" - énekeltem magamban a dal szövegét és éreztem, ahogyan minden porcikámat átjárja a zene és a tánc különös, harmonikus kombinációja. És minden egyes mozdulatát éreztem a koreográfiának. A végére érve eltűnt a különös harmónia és magam maradtam a színpadon.
- Köszönöm. - suttogtam a zsűri felé, miután meghajoltam és aztán lesétáltam a színpadról.
***
- A következő tánc pedig a cha-cha lesz, de egy kis meglepetést is csempésztünk az idei válogatóba, úgyhogy kettesével foglak benneteket a színpadra szólítani és akivel párba kerültél, az lesz a párod a cha-cha táncolásakor. - konferálta fel a következő táncot a bemondó. Ajjaj. Elég baj az... És ha egy botlábúval kerülök párba? (már bocsi)...
Sorban hangzottak el a jelentkezők nevei, míg végül a saját nevemre lettem figyelmes. Csakhogy nem hallottam a párom nevét... Felsétáltam a színpadra, ahol csak egyetlen fiú állt pár nélkül... Awwhh!!! Ennyit tudok mondani. A srác féloldalas Colgate-mosolyra húzta a száját. Te jó ég!!
- Szia. - suttogtam elképedve. - Lola.
- Helló. Márk. - á, szóval így hívják...
Miután mindenki "megkapta" a párját, lemehettünk a színpadról és kaptunk tíz percet felkészülni a műsorunkra. Márkkal egy egyszerű, mégis mutatós koreográfiát beszéltünk meg egy kis improvizációval megspékelve. Közben beszélgettünk erről-arról és nagyon jól elvoltunk.
***
- Breier Márk és Scheer Lola következik! - mondta a bemondónő és Márk bátorítón rámmosolygott.
- Mi jövünk. - súgta félhangosan.
- Igen. És megcsináljuk! - mondtam és felléptünk a színpad lépcsőjére.
"Let 's get loud..."-szólalt meg a zene és táncolni kezdtünk. Eszméletlen jól táncol, szinte repültem, amikor megforgatott.
- Most még egy New York, és egy Coucharacha és aztán jön a vége. - mondta alig hallhatóan.
Csodálatos befejezés volt. A végső pozícióban maradtunk még pár pillanatig, majd meghajoltunk.
Kipirulva jöttünk le a színpadról és anyáék odafurakodtak, hogy gratulálhassanak. Márk szülei is ott voltak, aztán egy adott pillanatban már nem láttam őket sehol. Időm sem volt megkeresni, mert a szüleim étterembe vittek, megünnepelni... nos, nem tudom, mit, hisz még nem jutottam be... De azért reménykedem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése